Az angolok élenjárnak a kemoterápia valós hatásainak és mellékhatásainak felderítésében. Egy nemrégi vizsgálat szerint Angliában a kemoterápia túlzott használata szükségtelen szenvedést okozott rákbetegeknek, miközben nem járult hozzá a túlélés meghosszabbításához. Egy frissen publikált vizsgálatban azt nézték, hogy a mellrákban és tüdőrákban alkalmazott kemoterápia megkezdése utáni 30 napon belül hányan halnak meg. A 30 napon belüli halálozás arra utal, hogy a beteg nagy valószínűséggel a kemoterápia mellékhatásaiba halt bele, nem pedig a betegségbe. Ha 30 napon túl hal meg a beteg, akkor se lehet kizárni, hogy a kemoterápia okozta a halát, csak nehezebb elkülöníteni attól, hogy maga a rákbetegség okozta a halált.

A cikk forrása: 30-day mortality after systemic anticancer treatment for breast and lung cancer in England: a population-based, observational study

 Fordítás, kivonat: dr. Clemens Zsófia

Az elmúlt 30 évben meredeken emelkedett a kemoterápiával kezelt betegek száma. A kemoterápiás kezeléseket kezdetben csak a létező daganattípusok töredékében alkalmazták, ma azonban rutinszerűen alkalmazzák szinte az összes ráktípusban.

Elmondható, hogy azok a betegek, akik a kezelés megkezdése utáni 30 napon belül meghaltak, azoknak a kezelés nem használt, hanem ártott.

A kemoterápia okozta korai halálozások leggyakoribb oka az ún. neutropeniás szepszis (neutropenic sepsis), ami az alacsony neutrofilszámból adódó súlyos fertőzést jelenti. A legtöbb ilyen mellékhatás a kemoterápia megkezdését követő 11-15 napban jelentkezik.

A Public Health England (PHE) által végzett vizsgálatban egy teljes év adatait gyűjtötték össze és elemezték Angliában, hogy azonosítsák azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a kemoterápia okozta korai halálozáshoz. A vizsgálat eredményei a Lancet Oncology nevű folyóiratban közölték

A vizsgálatba az összes 24 évesnél idősebb melldaganatos nőbeteget és tüdődaganatos férfibeteget bevonták, aki 2014 folyamán szisztémás kemoterápiás kezelésben részesült: 18,976 mellrákos nőbeteget és 13,405 tüdőrákos férfibeteget.

A vizsgálat eredménye szerint a tüdőrákos férfiak 9%-a halt meg a kezelés első 30 napjában, míg a melldaganatos nőknél ez ez arány 3% volt.

Minél rosszabb állapotban volt egy beteg a kemoterápia megkezdésekor, annál nagyobb valószínűséggel halt meg az első 30 napban.

A kórházak között jelentős különbségek voltak. Volt olyan kórház, ahol a nem kis sejtes tüdődaganatosak közül minden negyedik beteg meghalt az első 30 napban. 19 olyan kórházat találtak, ahol kiugró volt a halálozás. Ezeket a kórházakat felszólították, hogy vizsgálják felül a betegek kezelésével kapcsolatos gyakorlatukat, annak érdekében, hogy a jövőben jobb döntéseket hozhassanak és javítsanak statisztikájukon.

A túlsúlyos betegek nagyobb valószínűséggel haltak meg összehasonlítva a normál testsúlyú betegekkel. Vagyis a nagyobb testtömeg index nem védte meg a betegeket a korai haláltól, sőt nagyobb arányban haltak meg a kemoterápia korai szakaszában. Ez az eredmény élesen ellentmond az onkológiában elterjedt dogmának, miszerint a betegek testsúlycsökkenését minden áron meg kell akadályozni. Mint az eredmények mutatták, a nagyobb testtömeg index-szel rendelkezők nem élnek tovább.

A vizsgálat egyik fontos tanulsága, hogy a kemoterápiával összefüggő korai halálozás magasabb volt mint amit korábban a klinikai vizsgálatok mutattak. A nem kissejtes tüdődaganatban (NSCLC) a betegek 3% halt meg 30 napon belül, míg a klinikai vizsgálatokban ez az arány csak 0.8%-os. Vagyis a való életben négyszer többen haltak meg mint azt a klinikai vizsgálatok alapján becsülték. Ennek oka, hogy a klinikai vizsgálatok kizárják a magas rizikójú csoportba tartozó betegeket.

A kemoterápiás kezelésekre vonatkozó protokollokat a klinikai vizsgálatok alapján hozzák létre. Az onkógusok ezeket az ún. randomizált kontrollált vizsgálatokat tekintik legmagasabb szintű evidenciának, ami minden más típusú evidenciát felülír. Az egy teljes évet és egy teljes országot felölelő vizsgálat azonban ismét megmutatta, hogy a való élet más, és bebizonyosodott, hogy a klinikai vizsgálatok a kockázatok helyes felbecslése során is félrevezetőek. A nyitott szemmel járó és a gyógyszeripartól függetlenül gondolkodó kutatók és orvosok számára persze nem újdonság, hogy a klinikai vizsgálatok adatai a való világ adatai különböznek egymástól.

Az angol vizsgálat eredményei kijózanítóak. Azonban, ugyanúgy mint más, hasonló eredménnyel végződő vizsgálatok esetében is, borítékolható, hogy semmilyen hatással nem lesz az onkológia jelenleg hivatalos gyakorlatára.

Kapcsolódó cikkek:
Túlélni az agydaganatot. Egy hétköznapi interjú.
"Körülöttem már mindenki meghalt" - interjú Andrew Scarborough-val
Segítenek-e a daganatos betegeken a drága, államilag támogatott rákgyógyszerek?

Kapcsolódó tudományos cikk: 
Lágyszájpad daganat kezelése paleo-ketogén étrenddel: 20 hónapos követés

Ajánlott olvasmány szakmabelieknek:
Cancer as a Metabolic Disease: On the Origin, Management, and Prevention of Cancer 

A borítókép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Nurse_hangs_chemotherapy_drugs.jpg

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják. 

2017-07-19